A negyedszázados fennállást ünneplő műsor egyfajta összegzés és tetőpont volt, igazi ünnep. A nyitóképben megjelent az első műsor (1989) megsárgult fényképe, rajta az alapítókkal. A fénykép megelevenedett, és a színpadra léptek a veteránok, akik közül néhányan a bosnyák koreográfia záró részében – a kólóban – együtt táncoltak gyermekeikkel.
A bunyevác tánchoz ismét kölcsönkapták Tavankut-ról a csodálatos eredeti viseleteket, amelyek átformálják a színpadra lépő táncost, méltóságot és eleganciát kölcsönözve minden mozdulatának. Újra átélhették a bácsmonostori sokac asszonyok egykor gyűjtött, zengő, többszólamú énekeit és a hercegszántói lakodalmat, amelynek részleteit oly sok személyes látogatás csiszolta hitelessé. A kifinomult, s egyben őserőt és hitelességet jelentő Bartók-zenét most a 44 hegedűduóra készült tánc képviselte a műsorban.
Volt egy új tánc is, a virtuóz dobrudzsai cimbalomjátékra készült Geamparalele, hasonlóan virtuóz lépésekkel. A veteránok másodszor is megjelentek, az ikonikus, egykor az 1993-as Ki-Mit-Tud-ban bemutatott Muramenti táncokkal. Díjnyertes, és ismét Bartókhoz, valamint a saját gyűjtésekhez kapcsolódó tánc következett, a Temestől Marosig. Az első rész makedón táncokkal zárult, az együttes eredeti népviseleteiben és a zenekarban kiegészülve eredeti makedón zenészekkel: Stefče Stojkovski régi barátként jött el zenésztársával Skopjé-ből velünk ünnepelni.
A második rész új tánccal nyitott, a Moszlavinai táncokkal. A táncot először 1997-ben, Zágrábban látták, amikor közös műsort adtak az Ivan Goran Kovačić együttessel. A műsoron minőségi hangfelvétel és abból CD készült, amit sokszor hallgattak. A tánc Ivica Ivanković koreográfus (és szintén régi barát) tehetségét dicséri. A gyönyörű viseletet több helyről kapták kölcsön. A Vizin zenekar zenekari száma után ismét egy, az együttes lényegét jelentő tánc került sorra, a Dráva menti táncok. Ahogy gyakran mondták, a “slágerszám”.
Az est kiemelkedő vendége volt Sebő Ferenc, aktuális zenekarával. Eredetileg Sebestyén Mártát is elhívták, de az énekesnő betegség miatt nem tudott eljönni. Így hát Sebő Ferenc énekével és zenéjével táncolták el a Lydiát, Horatius versét.
A Dráva menti sokac farsang után valamennyi zenész színpadra lépett, a közönség szűnni nem akaró tapsa mellett zenéltek. És legvégül a nagy zárószám, a Pécs környéki bosnyák búcsúbál, minden táncossal és az Oj, Savice énekkel a végén. Amikor az ének véget ért, padokat, asztalokat hoztak be, lakodalmi emlékeket idézően helyezték el és terítették le szőttesekkel ezeket. Az elfáradt táncosok leültek vagy közelebb álltak egymáshoz. Gyönyörűen szólt a Sokadija zenekar tamburazenéje, a Turski rastanak (felvételről). A háttérben pedig a filmvásznon megjelentek az egykori átai lakodalom szereplői, ahogy a tánc végeztével elmennek a kamera előtt, néha odapillantva. Aztán egyszer csak megállt a kép, majd csendben elhalványult.
Eltelt 25 év.
A műsorban 72 táncos és 25 zenész szerepelt. A műsor anyagát DVD-n és BluDisk-en őrizték meg. A műsorra, Tanac25 címmel, könyv jelent meg az együttes történetéről.