2012 legnagyobb eseménye a Tanac számára a „Fölszállott a páva” televíziós tehetségkutató verseny volt. A felhívás tavasszal jelent meg és kezdetben a csekély érdeklődés miatt a kiírást is módosítani kellett (a korhatárt 35 évre emelték és a határidőt is kitolták). Először mindenkinek egy videofelvételt kellett beküldeni a rendező Hagyományok Házának és a Duna Televíziónak, ezekből választották ki a selejtezők résztvevőit. A Tanac-ot kiválasztották és zsűri előtt, félig-meddig nyilvánosan, Pécsett volt az a selejtező, ahol a Tanac a versenyben először színpadra lépett.
Szeptember elsején a Zsolnay Kulturális Negyed E78-as épületében igazi fesztiválhangulat uralkodott. Énekesek, táncos és páros szólisták, zenekarok és táncegyüttesek gyakoroltak, készültek a bemutatkozásra, a tévések videokamerával jártak-keltek, vágóképeket, interjúkat vettek föl, a fellépők sorra kerültek, szerepeltek a színpadon, a zsűri jegyzetelt, majd az egész napos program végén eredményt hirdettek. Helyesebben szólva csak pontszámokat mondtak, hiszen a más városokban tartott selejtezők résztvevői ugyanúgy versenyben voltak a képernyőre jutásért. A Tanac a táncegyüttesek kategóriájában a második legmagasabb pontszámot kapta (a legtöbbet ezen a napon a komlói Pöndöly Táncegyüttes érdemelte ki), így eséllyel várta, hogy bekerüljön abba a 12 táncegyüttesbe, akik végül a képernyőn fognak szerepelni.
Szeptember végén, az összes selejtező után végül bonyolult számításokkal és újrazsűrizéssel (egy kibővített zsűri felvételről újra megtekintette a versenyszámokat és újra pontozott) megszületett a döntés, amely szerint a Tanac az elődöntőbe került! A döntésről nyilvánosan nyilatkozni nem lehetett, mivel a szervezők szigorú titoktartási nyilatkozatokat írattak alá valamennyi résztvevővel, így a Tanac valamennyi tagjával is. Október végén lett csak nyilvános, hogy kik és mikor fognak szerepelni a négy elődöntőben.
A verseny szabályai több nehézséget is jelentettek a résztvevőknek: először az időkorlátot, amely a selejtezők során a táncegyütteseknek még 5 perc volt, az elődöntőkben már csak 4:30. Ahogy már szó volt róla, korlát volt az életkorra (16-35) és a táncosok számára is (max 30 fő).
Minden fordulóban más és más koreográfiát kellett bemutatni. A Tanac a selejtezőben egy kamara bunyevác koreográfiával szerepelt és úgy tervezte meg későbbi szerepléseit, hogy - szerencsés esetben - több magyarországi horvát népcsoport hagyományait is bemutathassa a televízióban. Ez a terv persze a felkészülés napjaiban folyamatosan változott, rengeteg töprengés, mérlegelés eredménye volt. Megérezték, hogy a verseny (és a televíziós zsűri is) igazából azokat részesíti majd előnyben, elismerést, megbecsülést azok fognak legtöbbet kapni, akik saját hagyományaikat élik meg a színpadon. Így lett az elődöntőben a Tanac versenyszáma a Pécs környéki bosnyák táncok, hiszen az együttes többsége ezekből a falvakból származott, sokuknak népviselete is az otthoni szekrényből való volt.
Ez a koreográfia régi, kipróbált, több díjat is kapott tánc volt. Az első probléma rögtön a 6-7 perces szám 4:30-ra való rövidítése volt. Nem volt könnyű átállni a táncosoknak, zenészeknek arra, hogy bizonyos énekekből, zenékből kevesebbet kell énekelni, zenélni, táncolni, hiszen a koreográfiát már több százszor bemutatta az együttes. A táncban többféle zenei szín is megjelenik, így a dudára való mulatása a fiúknak, a tamburazenekari ének- és tánckíséret és a híres pécsudvardi hegedűs, Patak virtuóz játéka. A zenészek, táncosok, próbák egyeztetése sok-sok energiát felemésztett és akkor még nem beszéltünk a nép- és hajviseletekről, ahol az volt a cél, hogy a lehető legtöbb szépséget kell megmutatni. Az együttes egykori tanítójának (Matusek Laci bácsi) köszönhetően sok rendkívüli szépségű és hitelességű ruhadarab volt a Tanac ruhatárában (ezeket ki-mit-tud-os ruháknak hívták, mert csak olyan különleges alkalmakkor viselték, mint pl. az 1993-as tévés Ki-Mit-Tud vetélkedő). Mindenkinek újdonság volt, hogy egyes lányoknak 80-100 éves, régi fényképekről vett hajviseletet terveztek készíteni; ennek megvalósításáért a két Mirjánát (Bosnyák és Jaksics) és a mohácsi Kálmáncsiné Barna Eszter kiváló fodrászt illeti hatalmas köszönet.
Mivel a Tanac által őrzött hagyomány meghatározó része a csodálatos többszólamú éneklés, az együttes énektanára, Orcsik Judit rengeteget fáradozott (külön-külön és együttesen) a fiúkkal és lányokkal, hogy az énekek tisztán és fénylő hangon szólaljanak meg.
A minden apró részletre kiterjedő megvalósítást jelzi az is, hogy egyes bosnyák női fejfedők megfelelő viselési módját, díszeit Pogányban, Losánia Ivó bácsi segítségével pontosítottuk.
Végül, de nem utolsósorban köszönet illeti a Vizin zenekart, akik a lehető legmagasabb színvonalon, hitelesen kísérték mindvégig a táncegyüttest.
A versenyben az elődöntők még felvételről mentek, ezért a szombati adás miatt csütörtökön reggel 6-kor kellett elindulni Pécsről Budapestre, az MTVA székházhoz. A megérkezés és a beléptetés után kezdődött a kétnapos munka, mert könnyű szórakozásnak semmiképpen nem lehetett nevezni. Be kellett hozni az összes viseletet és kelléket a buszból és elindult a próbák sorozata. Először próbaruhában, a próbateremben, ahol már kijelölték a 9 méter átmérőjű kört, ami a színpad használható részét jelentette. Ezután irány a stúdió, ahol az adást vették föl, először hangpróba, majd később a délután folyamán próba viseletben, minden kellékkel együtt. Meglepetésre ezen a próbán már a helyén ülő, figyelő és szorgalmasan jegyzetelő zsűrivel találkoztak. Innen számítva már minden próba tétre ment, minden alkalommal a legjobbat kellett nyújtani. A munka csak este 8 körül ért véget (kellett még fényképeket készíteni, rövid bejátszásokat, interjúkat felvenni, ezek plusz órákat jelentettek). Másnap, pénteken volt egy főpróba, ahol már a műsorvezetők is jelen voltak, aztán késő délután kezdődött a felvétel, amit végül a közönség másnap láthatott. A felvételen a zsűri már pontozott és akkor derült ki, hogy kik lesznek a továbbjutók.
A Tanac az értékeléskor csak jó véleményeket kapott az egyes zsűritagoktól és 58 ponttal, holtversenyben a Szentendre Táncegyüttessel jutott a középdöntőbe.
Bár már tudni lehetett, hogy december elsején és nyolcadikán lesz egy-egy középdöntő, meg kellett várni az utolsó (negyedik) elődöntőt, hogy kiderüljön, melyik középdöntőbe osztják majd be a Tanac-ot (ez az első középdöntő lett). A felkészülés otthon megint az ismert feladatokkal zajlott: koreográfia rövidítése, minden lehetséges táncos mozzanat belesűrítése abba a 4:30-ba, ami rendelkezésre állt, a népviseletek „testreszabása”. Nagy köszönet a barcsi és lakócsai hagyományőrző együtteseknek, akik legszebb viseleteiket kölcsönözték, hogy kiegészítsék a Tanac Dráva menti ruhatárát.
A csapat igyekezett minden fordulóban valami újjal előrukkolni, így az elődöntőben, ha széken táncoltak, most a középdöntőben már asztalon (ez egyébként eredetileg is benne volt a koreográfiában), valamint a dudások száma is egyről kettőre növekedett (Szabó Zoltán, a régi Vizin zenekar egykori tagja mellé érkezett Végh Andor, a Dráva menti dudazene legkiválóbb tolmácsolója, akinek zenéje a szám egyik erőssége volt).
A lányok gyönyörű éneke, a szép viselet, a 30-as éveket idéző hajviseletek (Eszter fodrász ismét nagyot alkotott), a kopogós, dobogós, bokázós, csizmaverős, rezgős motívumok gazdagsága a táncban, a sodró lendület meghozta a hihetetlen (nem várt, de remélt) sikert a Tanac-nak a középdöntőben: az együttes a forduló győzteseként a döntőbe jutott! A pontszám ismét 58 volt, de ezúttal a riválisok gyengébben szerepeltek (Szentendre 54, Rába 52, Zala 49 pont).
Következett a döntő, december 15-én. A kiválasztott hazai horvát népcsoport ezúttal a bácskai bunyevácok voltak. Ez a koreográfia nem volt régi száma az együttesnek, több lépést csak ebben az évben kezdtek el tanulni, gyakorolni és a tánc egyes elemei, térformái, eseményei a visszalévő néhány próba alatt formálódtak, váltak véglegessé. Mivel közel volt már a Karácsony, a Tanac olyan karácsonyi éneket helyezett a szám végére, ami a horvátság körében általánosan elterjedt. Ennek dudakísérete viszont már egy mára elfelejtett, ősrégi dallam volt, melynek végén egy harmónium is bekapcsolódott (Mihályi András játszott rajta szívességből). A Tanac fiai sok éve járták és járják a falvakat (talán 1993 volt az első alkalom), hogy az örömhírt, a jókívánságokat dudakísérettel, anyanyelven énekeljék és mondják el a fogyatkozó lakosságú egykori horvát falvak népének. Az a kicsi templom, amelyet ilyenkor hordoztak, most is ott állt a koreográfia végén a karácsonyi asztalon.
A bunyevácok legszebb viseletei manapság egy-egy zágrábi múzeumban ill. együttesnél, a Bácskában pedig Subotica/Szabadka városában és környékén találhatók meg. Szávai József és Bosnyák Mirjána félméteres hóban, lezárt utakat kerülgetve, a legnagyobb télben és hófúvásban mentek el a kölcsön ruhákért Tavankut-ra, a Matija Gubec együtteshez. A kalandos utazás végül jó véget ért, visszafelé a 16:00-kor záró határátkelőt 15:59-kor még elérték és a gyönyörű viseletek (amelyekből néhány darab már a selejtezőben is játszott) Pécsre kerültek. A másik irányból pedig Vjekoszláv Blazsetin hozott a zágrábi kölcsönzőből a fiúknak mellényeket. Minden erőfeszítés és akarat újra összpontosult a siker érdekében.
Boldogan és reménykedve várták az együttes tagjai a döntőt. Boldogan, mert céljuk, hogy hazai horvátok hagyományaiból a lehető legtöbbet és legszebbet megmutassák, már teljesült. Reménykedve, mert bár az egyenes győzelemben (pontszámokkal) nem nagyon hitt közülük senki, volt még egy lehetőség, a közönségdíj, amit a döntő egy résztvevője SMS-szavazás útján kiválasztva kaphatott meg.
December 14-én ugyanúgy reggel 6-kor indultak Pestre. Minden az eddigiekhez hasonlóan zajlott (a sok próba, a kevés pihenő, a sok várakozás). Elérkezett végül a végső döntés ideje és a Pávát (és az elsőséggel járó egymillió forintot) a táncegyüttesek közül a Jászság nyerte meg. A Tanac tagjai boldogok voltak, hogy idáig eljutottak, mégis kicsit csalódottan álldogáltak az ünneplők között a díjesőben (még a döntőbe be sem kerültek is szép díjakat kaptak), mert az együttes csak egy díjat kapott a Magyar Művészeti Akadémiától (igaz, az odaítélő néprajzi bizottságban olyan névvel, mint Kallós Zoltán). Amit a Tanac hiányolt, az szűkebb hazájának, Pécsnek és Baranyának az odafigyelése és kevés kivétellel a hazai horvát hivatalosság (intézmények, önkormányzat, szövetség) szeretete, elismerése. Tudtuk, hogy szinte mindenki, akinek bármi kevés köze van a horvátsághoz, néz minket, nekünk drukkol és szavaz ránk. Kár, hogy ez akkor, ott, nyilvánosan nem derült ki, nem jelent meg demonstratív kiállásként a Tanac mellett. Az SMS-szavazással a közönségdíjat egy erdélyi együttes nyerte (Balánbánya).
Utólag persze történt egy s más. Bár a Karácsonyi koncertre (a novemberi Országos Horvát Naphoz hasonlóan) nem hívták meg az együttest, mégis olyan nagy megtiszteltetés érte a csoportot, amire az eltelt 25 évben nem volt példa: Pécs városi, baranyai és országgyűlési képviselők, horvát szervezetek egy adománylevelet adtak át, amely egymilliós összegről szólt. Vagyis a Tanac mégis megnyerte a Pávát! Azután 2013 januárjában Pécs Város Kulturális Bizottsága úgy döntött, hogy Pécs Város Kulturális Nagydíját ebben az évben a Tanac és a Vizin zenekar kapja meg: óriási elismerés! A díjat másodízben adták át (március 15-én, a Kodály Központban), az első díjazott 2012-ben nem kisebb személyiség volt, mint Placido Domingo. Ahogy egy pécsi újság fogalmazott a Tanac-ról: nem győztek, mégis nyertek!