A régi próbaterem 
Az új próbaterem
2016 végén Vincze Balázs a Zsolnay Kulturális Negyed és a Pécsi Balett igazgatója megbeszélésre hívta a Tanac vezetőit. Előzetesen már tudni lehetett, hogy az együttes által használt helyiségekről lesz szó, amiatt, hogy a Pécsi Balett otthagyja a Színházat és a Negyedbe költözik. Az igazgató rendkívül korrekt módon új lehetőségeket ajánlott fel a Tanac-nak a Negyedben, próbaterem és ruhatár, iroda céljaira. A Tanac részéről a Szávain kívül Sztanics Balázs vett a megbeszélésen részt, aminek egyszerű oka az volt, hogy decemberben Szávai meghozta azt a döntést, amit talán már korábban meg kellett volna hozni: átadta a Tanac (a fellépő csoport) vezetését Sztanics Balázsnak, az együttes régi táncosának.
A megbeszélésen mindenki egyetértett abban, hogy a régi termek közös használata nem előnyös senkinek. Így a Tanac a (csak nevében balettre alkalmas) Balett teremben tartja ezután a próbáit, és ruhatára, irodája is egy másik helyiségbe kerül.
2017-et tehát részben új felállással kezdték az együttes csoportjai. A fellépő csoport, a Tanac A, Sztanics Balázs (és segítője, Vélin Veszna) irányítása alá került. A Tanac B, az utánpótlás akkor fog működni, ha sikerül elég fiatalt felvenni. A munkát Bosnyák Mirjana vállalta. A gyerekcsoportok maradtak Stivics Ramóna és a Szávai vezetése alatt. És ott voltak még a veteránok…
2016 őszén végre sikerült, ami addig hosszú évekig nem: újra rendszeresen próbálni kezdett a veterán csoport (öreg, iszapszemű tengeri ráják gyülekezete). A kétheti próbákat nagy lelkesedéssel kezdték; ezek a találkozók örömtáncot jelentettek és boldog találkozókat a régiekkel, egymással, akik egykor az együttest létrehozták, felemelték. Nem kellett itt a lépésekről, stílusról, térformákról sokat magyarázni… A táncok, dalok többségét a veteránok álmukból fölkeltve is tudták. December elején Szalántán végre közösen szerepelt a Tanac három csoportja: a gyerekek (Pačići), a tulajdonképpeni Tanac és a veteránok. A siker nem maradt el.
2017 nyarára az együttes olyan válságba került, ami már a próbák megtartását is veszélyeztette. Kiderült, hogy annál, amit mélypontnak hittünk 2016-ban, bőven van még lejjebb.
A létszám tovább csökkent. A lányokból még csak-csak ki lehetett állítani egy csapatot (10-12 fő), de a fiúk először 3-4 fővel jártak próbára, majd a vizsgaidőszak beköszöntével lett 2-3 fiú, végül, mikor már csak 1-2 fiú jelezte a részvételét, június elején a Szávai leállította a rendszeres próbákat. Erre 29 éve nem volt példa, ezután csak a megszűnés jön.
Van olyan, hogy bizonyos okokból egy közösség megfogyatkozik. Szerencsés esetben a megmaradók összeszorítják fogaikat és felnőve a feladathoz a felszínen tartják a csapatot. Ennél a fogyatkozó kis közösségnél, amely eddig a magyarországi horvátok élcsapata volt, nem ez történt. Kivételek persze akadnak, de a többség úgy tett, mintha még mindig 40 főből állna az együttes: a legkülönbözőbb indokokkal hiányzott a próbákról.
A hiányzások indokainál mindig vannak olyanok, amiket el kell fogadni. Betegség, haláleset a családban, halaszthatatlan iskolai ill. munkahelyi feladatok. Egy néptáncegyüttes a bizalomra épül, szóba sem jön az indokok, tagok ellenőrzése, erre eszközök sincsenek. Viszont a halaszthatatlan feladat mindenkinek mást jelent. Míg régen az államvizsga előtti napon is jöttek próbára a táncosok (amikor nem szerepeltek, gyorsan belenéztek a jegyzeteikbe), addig ma már egy középiskolás is nyugodtan távol marad, mert másnapra tanulni kell. A fontossági sorrendben a Tanac a sor végére került. Nem utolsónak, mert van még talán egy-két dolog, ami utána jön, de annyira azért hátul van, hogy az egyéni áldozatvállaláson alapuló csapatmunkát szétzilálja és majdnem lehetetlenné tegye.
Ha nincs ember, nem lehet elvállalni a fellépéseket. 2017 első félévében nyolc meghívást nem tudtunk elfogadni, jó fellépésekre, utazásokra, fesztiválokra. Nem sikerült a csapatot (építő jelleggel) valamilyen nyári programra összehozni. A veteránok megsértődtek a Szávai bizonyos odaszólásain egy közös próbán és rájuk sem önálló csoportként, sem másképp számítani már nem lehet. Ezzel elveszett az a lehetőség, hogy fellépéseket közös erővel megcsináljanak. Maradtak még a gyerekek, de ők még gyerekek; éppen elég kihívás őket egyben tartani és alkalmanként egy-egy fellépésre felkészíteni.
Itt tartunk tehát 2017 júniusában.
A válságban is tovább gördül az együttes és az egyesület kereke, talán még a tehetetlenség viszi. Megjelenik a második könyv a baranyai horvát népviseletekről. Sikerült pályázati támogatást szerezni egy gyerek tánctáborra Orfűn. Átköltöztünk egy új ruhatárba/irodába a Zsolnay Negyeden belül (a költözésnél 2(!) tag segített), ez a helyiség a táncterem és az öltözők közelében van, ez jó. Szeptemberben lesz újra Horvát Fesztivál (Dobro došli), ezúttal a huszadik.
Míg a múltban az együttest néhány kiemelkedő, áldozatkész és tehetséges ember (táncos, zenész) vitte a vállán, most is akad néhány ember, akire mindig számítani lehet. Akkoriban a Tanac hajója szállt a vízen, s ők elsők voltak a munkában, jóban-rosszban. Most az elsüllyedés ellen küzdünk.
A Tanac-nál az évadok mindig szeptemberben kezdődnek, az iskolakezdéshez igazodva. Még a kezdés előtt két héttel végre volt egy nagy sikerű tánctábor a gyerekeknek Orfűn. A sporttábor ideális hely volt a tánctanulásra és a kikapcsolódásra is (strandolás, sárkányhajózás, kirándulás, kenyérsütés, kézműves foglalkozások, sportversenyek). Erős volt a remény, hogy a gyerekek az élményt tovább viszik az iskolai hétköznapokba, és így is történt. A Horvát Iskolában már három csoportot kellett alakítani, a mintegy 60 gyerekből.
A szeptember elhozta a 20. Nemzetközi Horvát Fesztivált is (Isten hozott, kedves vendég/Dobro došli naši mili gosti). Ez alkalommal a fesztivál három napos volt, és Pécshez Siklós, Szalánta és Dusnok csatlakozott, mint helyszín. Felejthetetlen volt a 200 szereplő közös éneke a pécsi est kezdetén: Dobar večer, dobri ljudi… Ezt az éneket a Szávai több mint 30 éve hallotta először a Lado videokazettájáról. Egy kör ismét bezárult.
A próbák, ha döcögve is, elindultak. Egyelőre még mindig a fiúk alacsony száma a probléma. Sztanics Balázsnak még augusztusban gyermeke született, munkahelyi elfoglaltságára és egyebekre hivatkozott és egyelőre nem tért vissza az együtteshez. A próbák és az egész együttes vezetése a Szávaira maradt. Ő ekkor 64 éves…
Október elején egy amerikai/hong-kong-i csapat érkezett Pécsre, régi barátok (Batyu és Stefi) irányításával, tánctanulás céljából. A három nap igen zsúfolt lett, de a Tanac fő emberei és zenészei becsülettel helytálltak és a vendégek rengeteg élménnyel, tánccal és zenével tértek haza.
Aztán elkezdődött az új naptári év (2018), új reményekkel. Bár a fellépő együttes létszáma jelentősen nem változott, mégis örömteli és bizakodásra okot adó volt, hogy több fiú táncos visszatért az együttesbe. Így már nyugodtabban lehetett tervezni, fellépéseket vállalni és meghívásokban szerencsére nem volt hiány. Felsőszentiván, Dusnok, Kátoly, Beremend – mind új erőt, élményt és hitet adott, hogy érdemes csinálni.
Ezeken a fellépéseken már részben új zenekar kísérte a Tanac-ot: a vezető maradt Pozsgai Gergely (tambura, szamica), a tagok: Bischof Dávid (bőgő), Pávkovics István (basszprím, harmonika), Bosnyák Mirkó (tamburabrács), Taragyia Tomiszláv (tambura), Szabó Ádám (basszprím), Sáfár Márkó (bőgő, harmonika), Nikolics István (basszprím) voltak. Később csatlakozott hozzájuk régi, tapasztalt zenészként Horváth Zsombor (hegedű, szamica) is.
Bár kezdetben a Szávai nem volt optimista, elkezdődtek a 30 éves jubileumi műsor próbái is, mégpedig nagy létszámmal és lelkesedéssel. Óriási erőt adott, amikor 60 ember egy körben táncolt és énekelt… A fellépések naptára is egyre jobban telt. Meghívást kaptak az új eszéki folklórfesztiválra és 30 év óta először, a zágrábi Smotra Folklorá-ra. Az év vége is sűrűnek ígérkezett: a jubileumi műsor mellett több pécsi fellépés és a „Fölszállott a páva” televíziós verseny új évada is erre az időszakra esett. Márciusban tehát bizakodva néztek a jövőbe.
Szeptemberben már maguk mögött tudták az eszéki és a zágrábi fesztiválokat. Mindkettő kiemelkedő alkalom volt, az első a legjobb horvátországi együttesekkel, a másik pedig világfesztivál, minden ezzel járó körítéssel. Az 52. Smotra folklora a migrációról szólt és az évszázadok során a horvát népcsoportoknak kijutott a vándorlásból. A fesztivál igazgatója egyszerűen a fesztivál legjobb együttesének nevezte a Tanac-ot…
Sikeres volt az újbóli orfűi gyerek tánctábor, kivéve a Szávait, aki három nap után lerobbant, így a többi lelkes tanár és segítő vitte a nagylétszámú csapatot a tábor végéig (Bosnyák Mirjana, Stivics Ramóna, Szemelyácz Judit, Istókovics Miklós, Takács Róbert).
A 30 éves jubileumi műsorra már februárban elkezdődött a felkészülés (havonta egy próbával, mínusz nyári szünet). Nagyon sokan jöttek, táncosok-zenészek, többen, mint a 25 éves műsorok esetében. Ahogy közeledett a nagy nap (11/24 Pécsi Nemzeti Színház) egyre sűrűsödtek a próbák és a feladatok is. Hála a Csoóri Sándor Alap támogatásának, az együttes ruhatára hatalmasat fejlődött. Végre megújult a bunyevác viselet, mind a fiúk, mind a lányok új viseletet kaptak (bunyevác műhelyből). A szlavóniai viseletek is jelentősen bővültek, most már akár 8 fiú és 16 lány is ki tud állni táncolni. Készültek még bocskorok, csizmák, karaktercipők, kalapok, alsószoknyák, sapkák és fiú ingek (utóbbiakra már nagy szükség volt). A műsorra mindez persze nem volt még elég, jelentős segítségeket kaptak Slavonski Brod-ból, Mohácsról, Deszkről és Velika Goricá-ból.
Eljött a november és ez lett az év legzsúfoltabb hónapja. 17-én a Horvát Nap a Kodály Központban, ahol több baranyai együttes munkáját kellett összehangolni (Farsangtól Karácsonyig Baranyában volt a műsor címe). 24-én a két ünnepi műsor (16:00 és 20:00 órakor, 200 szereplővel). A két műsort összesen néhány ember híján ezer néző látta.
