A műsorok a szokásos vetítéses kezdéssel indultak. Az első ének a Dobar večer, dobri ljudi – ének volt, valamennyi szereplővel a színpadon. Erős volt a táncos kezdés a Lepi Ivo koreográfiával (Dráva menti táncok). Jöttek a Bunyevác táncok az új viseletekben, majd a veteránokkal a Hercegszántói sokác lakodalmas táncok. A vendég Slavonski Brod-i együttes következett (egyébként két tánccal szerepeltek a műsorban önállóan és egyet táncoltak a Tanac-cal közösen). Bemutató volt a Régi Split-i táncok. Kiemelt vendégek voltak a Vujicsics zenekar és Sebestyén Márta. Új táncként jelent meg a Ljelje, a Gorjani-ból való pünkösdi királyné-járás. A virtuóz táncok kedvelőinek ott volt a Pomniš li (makedón táncok) és a Temestől Marosig (bánáti táncok).

A 16:00 órás műsorban közreműködtek a gyerekek is, két csoportban. Igazi kihívás volt a mintegy 50 gyerek táncait betanítani, őket a fellépésre fölkészíteni és az egészet velük végigcsinálni, de megérte; a taps ezt bizonyította.

A műsor végén, a Bosnyák búcsú és Karácsony után fotózáshoz rendeződött valamennyi szereplő a színpadon. Állványos masinájával megjelent Körtvélyesi László, a fotós, a vaku villant egyet. A kép elkészült, a műsor véget ért. Az igazi ünneplés természetesen akkor kezdődött, Živili-vel és az asztalon táncolással…

585

Ez volt a hangzatos címe a 2018-as Fölszállott a páva televíziós műsornak, amire az eltelt hat évad legjobbjait hívták meg a szerkesztők, köztük volt a Tanac is.

A stúdióbeli próbák 11/29-én voltak, majd 30-án az egyenes adás, ahol újdonság volt, hogy a nézők szavazatai döntöttek a továbbjutást illetően, a zsüri csak véleményt mondott (és szabadkártyát adhatott az általa továbbjutásra érdemesnek).

Erre a műsorra a Tanac a Dráva menti sokácok táncaival készült. Ahogy már az előző Páva-szereplésnél (2012) is, a cél az volt, hogy ismét egy hazai horvát népcsoport szerepeljen (persze az erős mezőny ellenére kicsit reménykedtek a továbbjutásban is).

A felkészülés legtöbb munkát jelentő része a népviseletek összeszedése volt. A Tanac olyan jelenetet (egy lakodalom részlete) állított színpadra, amely 100 évvel ezelőtt is hiteles lett volna, a ruháknál pedig egyenként kapott mindenki megfelelő viseletet. A legtöbb viselet Petárdáról (Baranjsko Petrovo Selo) és környékéről érkezett, amiért örök hála illeti a kölcsönzőket (Pavo Marin, David Pehar, Boban Đurić, Anica Pavlović). Sok-sok kilométert és órát jelentett mindez, sok próbát és fáradozást…

Az elődöntőből ez alkalommal nem jutottak tovább.

12/19-re még volt egy feladat: a Karácsonyi Koncert. A műsorba bevonták a Horvát Iskola gimiseit is, akik igazi mai fiatalként mobiloztak az elején, majd érdeklődéssel figyelték a karácsonyi bosnyák népszokást (a hitelességben a szalántai Marica együttes segített), néha videózva. A végén a múlt tovatűnt a színpadról és a maiak körbe állva próbálták visszaidézni a tánclépéseket.

Az év karácsonya előtt – szokás szerint – elindultak a Tanac öregebb és fiatalabb legényei a dudásokkal, hogy köszöntsék a horvát házak népét. Jártak a Horvát Óvodában, Olaszban, Kátolyban, Kökényben (ahol nagy sereg gyerek és hagyományos karácsonyi készülődés fogadta őket), majd voltak Siklóson, Petárdán (kicsi viszonzás a sok segítségért) és a vége, megintcsak szokás szerint a Bosnyák-családnál volt Pécsen. Végetért a 2018-as év.

377

A 2019-es év fellépései az elmaradhatatlan felsőszentiváni prelo-val kezdődtek, majd sorban jöttek a horvátok lakta települések, így Lakócsa, Szalánta, Olasz, Kásád, Drávafok, Siklós, Kökény. Volt egy nagyon kellemes turné a horvát tengerparton (Kaštela, Dugopolje, Muć, Dugi rat). Az együttes létszáma nem nagyon változott, a fiúk még kevesebbet jártak próbára, a fellépéseket sem vállalta mindenki. Ezt a helyzetet a gyerekcsoportok szerepeltetésével és a nagyobb felsős fiúk bevonásával igyekeztünk megoldani. Sajnos az a korosztály (14-18), akik az igazi utánpótlás lehetett volna, hiányzott.

Májusban viszont elkezdtük a felkészülést Amerikára…

Az amerikai út ötlete 2016-ban Chicago-ban, kávézás közben született. Chicago-ban összetartó horvát közösség él, akik több alkalommal hívták az együttes tagjait tanítani (Bosnyák Mirjana, Végh Andor és a Szávai voltak a tanítók). Amikor a kávét kavargatva Szávai fölvetette az ötletet, hogy az egész együttest szívesen kihozná Chicago-ba egy turnéra, a vendéglátók igent mondtak. Ekkor persze még sem terv, sem pénz, sem ember nem volt a feladatra.

Aztán lett terv, mégpedig egy olyan, ami a kb. egyhetes Chicago-i vendégszereplést, pár nap pihenéssel fejelné meg New York City-ben. A szponzorok keresése nem járt sikerrel, egy kivétellel: az Emberi Erőforrások Minisztériuma 4 millió Ft-ot adott az útra (pályázat). Ez az összeg már jó kiinduló pont volt, a tagok hozzájárulásaival a terv kivitelezhetőnek látszott.

Elkezdődött a tagok kiválasztása (a magot a hetente próbára járók adták), jöttek a próbák, a befizetések is rendben lezajlottak, amikor kényszerű változás történt a tervben.

A Chicago-i kapcsolat szerint jobb ötlet lenne a kanadai horvátokat is bevonni a turnéba, „útba esnek” és éppen nagy fesztivál lesz náluk. Így a turné állomásai egy kanadai várossal (Hamilton) bővültek. A kissé megemelkedett költségeket a kanadai fél bőven fedezte volna.

A próbák már tartottak, az emailek, Facebook-üzenetek jöttek-mentek, az év végére, a következő (2020) év elejére az együttes már szinte kézzelfoghatónak érezte az utazást. Ekkor derült ki, hogy Kanada mégsem tud minket vendégül látni (esetleg elmehetünk a saját költségünkön). Ez óriási problémát okozott, hiszen a Lufthansa repülőjegyeket odafelé Chicago-ba és hazafelé New York-ból már 80%-ban kifizették, és a New York-i szállodát is lefoglalták. Nem lehetett mást tenni, mint előre menekülni.

A Szávai tucatszámra írta az emaileket amerikai ismerőseinek, barátainak, segítsenek valamilyen módon. Ami hiányzott, annak az egy hétnek a megoldása (szállás, étkezés, útiköltség), ami Chicago és New York közé esett. Szerencsére bőven kapott segítséget. Először egy Cleveland-Pittsburgh-Steelton-Washington DC-New York útvonal lett a terv, majd amikor kiderült, hogy az ebben szereplő vendéglátók mégsem ideálisak (teljes volt a bizonytalanság a szállás, étkezés, útiköltség, fellépések ügyében), végül a Boston-Washington DC változat lett a befutó. Nem lehet elég köszönetet mondani mindazoknak, akik néha ismerősként, néha ismeretlenül segítettek.

Az együttes egy részét (főleg a zenekart) megviselte a sok változtatás, nem volt teljes az összhang abban, hogy ki utazik, és ki, mit fog csinálni. Erre az időre a Tanac kísérő zenekara Pozsgai Gergő vezetésével már teljesen átalakult, de még ezen a zenekaron is kellett változtatni a meghívók kérésére, ami feszültségeket okozott. Volt, aki kikerült a névsorból, volt, aki nem vállalta az utat, volt, aki bizonyos feltételeket szabott. Az a felállás, hogy a Tanac-nak nincs állandó zenekara, hanem a próbákra/fellépésekre úgy szedik össze a zenészeket, most súlyos hátrányt okozott. Nem egy összetartó, összeszokott zenekar készült az útra, hanem egy sokféle zenészből álló együttes. Februárra-márciusra aztán a normalizálódott a helyzet, a zenekart Végh Andor vezette, a táncosokat Bárics Ivice, Bosnyák Mirjana és Gorjanac Mirjana. Úgy látszott, minden problémán túl vannak, a menetrend, fellépések és  költségek napra pontosan megvoltak. Már csak két hónap volt vissza a kéthetes májusi útig, amikor jött a koronavírus.

Fokozatosan lett nyilvánvalóvá, hogy az utazást el kell halasztani, végül ez is megtörtént. A Tanac valamennyi próbájával leállt, mindenki otthon várta, hogy mit hoz a jövő.

0428 Szalánta