A mohácsi sokácok - a magyarországi horvátok nagy részétől eltérően - városlakók. A városi lét, az érintkezés a többiekkel (magyarok, szerbek, németek, cigányok) jellegzetes, a néphagyományban új divatokat teremtő központot hozott létre. A mohácsi zenészek (dudások, hegedűsök, tamburazenekarok) az egész Délvidék népzenéjére hatással voltak; az első világháború után átalakuló népviseletük egyes részeit pedig több, máshol élő népcsoport is átvette.
Tánchagyományuk legnagyobb része körtáncokból áll, de a páros táncok is kedveltek. Nevezetes népszokásuk a busójárás.